Sziasztok!

Extra rég posztoltom már, kb. bármit,  így arra a következtetésre jutottam, hogy teljesen átalakítom a blogot. Remélem tetszeni fog majd a végeredmény. ♥

- Ms. A.

Kritikus pokol (Georges Minois - A pokol története alapján)

 

Napjainkban felettébb sok pokolról szóló elképzelés van, akár könyvről, tanulmányról vagy esetleg 21. századi fantasy világú sorozatról legyen is szó. Olyan szintű, már-már kultusza lett a pokol különböző elképzeléseinek, hogy több milliós olvasói és néző közönséget vonz a témához kapcsolódó tartalom.

De mielőtt a mai eszméket taglalnám, utazzunk vissza nyolc évet, amikor is az 1946-ban, Franciaországban született Georges Minois, könyve 2012-ben megjelent.

A pokol történte címmel jelentette meg az Atlantisz Könyvkiadó, Sujtó László fordítása alapján, kultúra és társadalomtörténet témában.

Minois kötete az ókortól egészen a 20. század végéig mutatja be az akkori pokolra vonatkozó elképzeléseket. Néhol megjelennek az Európán kívüli kultúrák elképzelési is, de legfőképp a nyugati kultúrkört taglalja könyvében.

Vallásilag és civilizációs értelemben is rendkívül fontos kérdéskört ragad meg, hiszen már az ókor óta foglalkoztatja az embereket a menny és a pokol kettőssége, és a hozzájuk kapcsolódó eszmék. A menny és a pokol létező desztinációként való említése formabontó és eléggé bizarr elképzelésnek számított, majd a későbbiekben egyre többen kezdtek foglalkozni a területtel, mint például Voltaire. Voltaire kijelentette, hogy a poklot, a keresztények találták ki, de fontos hozzá tenni, hogy  „…akadt jó néhány egyházatya, aki nem hitt az örök kárhozatban: képtelenségnek tartották, hogy egy szerencsétlen embert az örökkévalóságig tűzön pörköljenek, mert ellopott egy kecskét.” Szerinte a poklot azért ötlötték ki, hogy az emberek erkölcsi iránytűjét jó útra tereljék, egyfajta kordában tarthatóság érdekében, és a jónak való alárendeltség eszméit táplálták az emberekbe ezáltal. Hiszen, ha van pokol, úgy menny is, és a jóság elnyeri jutalmát az üdvösségben. Így egy szilárd meggyőződés alakult ki az emberekben, már nem csak tettek voltak, hanem jó és rossz cselekedetek, és nem csak saját magukat, de egymást is bírálták tetteik alapján. Ezáltal elindult egyfajta ösztönös előítélet másokkal szemben, ami mai napig jelen van bennünk.

A poklot és az alvilágot szeretik egy lapon említeni, de ironikus módon ég és föld a különbség, bár mégis egymás szinonimájának számítanak.

Etimológiailag a pokol szurkot jelent, ezzel is utalva az ősi sötétségre és kárhozatra.

Az ókori emberek úgy tartották, hogy miden ember az alvilágba kerül halála után, ugyanis az a holtaknak kijelölt hely. A mitológia szerint az alvilágnak van egy vezetője, Hádész, ő az alvilág Ura és Istene. A görög tanítások és legendák szerint az alvilág kapuját Kerberosz, a három fejű óriás eb őrzi, és Mínosz, a bika fejű isten dönti el, hogy ki léphet be azon a bizonyos átjárón a holtak birodalmába. Mivel a mitológia sokrétű és a különböző népek más és más Istenekben hittek, így a kulturális különbségek miatt az alvilág élén sok név megfordult a görög Hádész mellett. A suméroknál Nergal, Egyiptomban Ozirisz, Ízisz és Anubis neve merül fel az árnyvilág kapcsán.

Túlvilág, alvilág, árnyvilág és pokol. Mind ugyanazt hivatott jelenteni, mégis más. Az idők során hatalmas változásokon mentek keresztül ezek az eszményített fogalmak, kultúránként mindenhol és mindenkor mást jelentettek és jelentenek, de a lényeg, hogy az alvilág és a pokol fantazmája már talán egyidős az emberiséggel, sosem állandó, folyton változik, jelen volt és jelen van, az már más kérdés milyen formában.

A félelem egy az életünkben folyton jelen lévő elem. A legjellemzőbb az ismeretlentől való félelem, amely teherként nehezedik ránk, de a legrégebbi, amitől egyfajta lidércnyomás van rajtunk, az az élet végén lévő ismeretlen, a halál. A hívő emberek számtalan nemzedékét tartotta rettegésben az elmúlás, és az az utáni lét. Létezünk-e utána? Ha igen, hol? Létezik-e mennyország? Létezik-e pokol? Talán még purgatórium is? A purgatórium egyes kultúrák szerint a halál utáni köztes hely, ahol eldől hová illik be a lelked, a pokolba vagy a mennybe. Egyfajta megtisztuló közeg, néhol Tisztítótűzként is emlegetik.

Érdekesség, hogy 1971-ben a Karakum-sivatag közepén bányafúrásba kezdtek a szovjetek, de sajnos valami balul sült el, a felszín beomlott, és egy hatalmas, hatvan méter széles és húsz méter mély kráter keletkezett, ahonnan elkezdett szivárogni majd kitörni a metán. A geológusok úgy döntöttek begyújtják, majd pár hét alatt ellobban és folytathatják a fúrást. Azóta eltelt több, mint negyven év, és a kráter azóta is lángol, a helyiek pedig a pokol kapujának nyilvánították.

[…] – Ki hordaná e terheket,

Izzadva, nyögve élte fáradalmin,

Ha rettegésünk egy halál utáni

Valamitől – a nem ismert tartomány,

Melyből nem tér meg utazó – le nem

Lohasztja kedvünk, inkább tűrni a

Jelen gonoszt, mint ismeretlenek

Felé sietni? […],

– halljuk Hamlet híres monológjában [Arany János fordítása].

A pokol gondolata már a kereszténység előtt megjelent, és messze túlnő a tanításain. A pokol létezésében és jelenlétében azonban nem csak a keresztények hisznek, a hitetlenek, vallástalanok és ateisták szerint is létezik, vallják, hogy van. Az egyik évekkel ezelőtti hittan órán úgy fogalmazott egyik hitoktatóm, hogy a pokol, akár egy hidra, egy fejét levágod, és nő helyette két másik, elpusztíthatatlan, újjá teremti saját magát.

Így Minois sem csak pokolról, hanem poklokról beszél, a sumérokon át egészen a 19-20. századi költőkig fejtegeti a pokol egyes megfogalmazásait, jelenléteit. Az ember szüntelenül fantáziál, megpróbál mindent elképzelni, amit nem lát vagy nem ismer, így tett a menny és a pokol esetében is. Próbálunk egy lehetséges képet alkotni róla, megformálni, ezáltal igazából létrehozzuk a saját poklunkat, ugyanis amikor megpróbáljuk elképzelni milyen lehet, rossz élményeinket és emlékeinket vetítjük bele, hiszen úgy hírlik a pokol a szenvedések és az örök kárhozat helye.

A Szentírás szerint az elkövetett bűnök következményeként oda száműzetnek az eltévelyedett emberek lelkei, amelyek egy monumentális börtönrendszerbe kerülnek a Föld gyomrában, ahol a bűnös tettekért járó gyötrelem várja őket..

Még a wikipédia is úgy hivatkozik rá, mint egy túlvilági hely, avagy állapot, ahol iszonyú szenvedések, kínok és örök kárhozat vár az oda kerülő lelkekre.

Mások úgy vélik, ha nem is létezik a pokol, mint desztináció, ahol tűzben gyötrődnek az emberek, attól még a tudat, hogy a lélek nem Isten mellett pihen a mennyekben, az Istentől való elszakítottság lehet a pokoli állapot.

 

Tehát az alvilág és a pokol jelen van minden kultúrában és civilizációban, csak más formát öltve teljesíti ki magát. A poklok egyes változatai mind az adott kultúra kollektív szorongását és negatív érzéseket, egyfajta bűntudatot és a megbánást tükrözik, s közben vég nélkül kutatják az erkölcsi jó és az erkölcsi rossz mibenlétét és kérdéseit.

A pokol története című alkotásban inkább a keresztény minőségű pokol kap központi helyet, hiszen ez a legtartósabb, legszervezettebb és legteljesebb pokol kép. Itt a képzetek és fantazmák legnagyobb erődje a hit maga. A hit olyan elementáris erővel öleli körbe a misztikus menny és pokol kettősséget, amelyhez nincs fogható.

A kereszténység és a hit által teljesül ki az ősrégi eszme, ami napjaink részévé vált és a jelenben is folyamatosan alakul, még ebben az elvilágiasodott közegben is.

Természetesen tömérdek írás foglalkozik a pokol kérdéskörével, mint például:

Michel Hulin – Az idő rejtett arculata

 Jacques Le Goff – La naissance du Purgatoire

Jean Delumeau – A bűn és félelem

Rendkívüli alapossággal és mélyrehatóan mutatják be a purgatórium és a pokol iszonyait.

De nem szabad elfeledkeznünk Dante-ról sem, hiszen az Isteni színjáték című műve kultikusnak számít alapjaiban véve is, főleg a túlvilág témakörében. Dante gyönyörűen megtervezett, és vizuálisan megalkotott pokla egyszerűen csodálatos. Előtte csak kevesen vagy egyáltalán nem próbálták ilyen mértékben kifejteni és szinte megrajzolni a pokol teljes valóját. Dante szintekre osztja a poklot:

·        Pokol tornáca: a meg nem keresztelt emberek

·        Második kör: a szerelem bűnösei

·        Harmadik kör: torkosok, falánkok

·        Negyedik kör: fösvények, uzsorások, tékozlók

·        Ötödik kör: haragosok

·        Hatodik kör: eretnekek

·        Hetedik kör: erőszaktevők

·        Nyolcadik kör: a megbízhatatlanok

·        Kilencedik kör: az árulók bűnhődésének helyszíne

Napjainkban is megvannak a túlvilág időszakos Dantéi, de olyan szintre senki nem emelkedhet, mint ő.

Hogy még jobban megvizsgálhassuk az alvilág és pokol minden bugyrát, tudnunk kell, hogy miután felszínre tört és megvetette sarkait a modern világban a pokol eszméje, mára már szinte mindenhol jelen van, a szégyeneink, lelkifurdalásaink erkölcsi tükre lett, mely folyton elkísér minket szorongásaink által.

De hogy ne vegyük ilyen negatívra a gondolatot, maradjunk a pokol fejtegetésénél. A modern felfogás és a mindennapokba bekúszó mendemondák és legendák alapján a pokol ura az Isten által teremtett angyal gyermekek egyike, a bukott, Lucifer. Hol angyalként, bukott angyalként, hol pedig ördögként emlegetik. Ő a pokol ura, a démonok vezére és parancsolója.

Több mai sorozatban is feltűnik, hiszen az emberek folyamatosan próbálnak egy képet alkotni a pokolról. Többek között az Odaát népszerű sorozatban is helyet kapott, amely egy elképzelt, szörnyekkel, szellemekkel, angyalokkal és démonokkal teli világot ábrázol. A képernyőre vittek az alkotók egy olyan elképzelt valóságot, ami megmagyarázza a biblia, az angyalok, démonok, főként a pokol létezését és mivoltát.

Ami pedig még említésre méltó mai alkotás a Lucifer, ami egy valós világba helyezi az ördög és angyal kettősséggel rendelkező Lucifert, bemutatja, hogyan boldogulna a Földön.

Tehát a pokol és annak elemei, elképzelései, eszméi mindenkor velünk élnek, csak más formában.

Az egyes történelmi koroknak és társadalmaknak a megválaszolatlan kérdései és a halállal kapcsolatos szorongásai váltották ki, hogy egyre többen kezdtek ezzel a misztikus témakörrel foglalkozni, egyfajta erkölcsi tükröt kutatva a sorok között.

Minois elképesztő műveltsége által rendkívül sok forrásra és anyagra támaszkodik, ezekből szemezget művében. Fejtegeti a civilizációk alakulását, a teológiai vonatkozásokat, a téma mentalitásbeli fontosságát.

Az írót meggyanúsították, hogy majdhogynem fél évszázada nem olvasott könyvet. Erre a balgatag következtetésre is rácáfol könyvével, melyben annyi művet felvonultat eszmefuttatásai nyomán, hogy olvasóként érezni mennyire intelligens ember tollából került ki az adott olvasmány. Lenyűgözően fejtegeti a korok elképzeléseit a sötét, kissé lehangoló, de mégis izgalmas témáról, a pokolról. A könyv kultúrtörténeti és mentalitástörténeti remekmű.

A bő hat szász oldalon megírt irodalmi alkotás egyszerre tömény, érdekfeszítő, néhol bizarr, témáját tekintve kissé lázadó, mégis letehetetlen és elgondolkodtató az olvasó számára.

Milyen legyen egy könyv, ha nem ilyen?

- Ms. A.

Még Mindig Karácsony

Nálam még mindig karácsony van, vagy legalábbis átvitt értelemben, mert most fejeztem be Leiner Laurától a Mindig karácsonyt. Amikor még csak felröppent a hír, hogy érkezik Laura új szerzeménye, már akkor biztos voltam benne, hogy a gyűjteményemben szeretném látni. Majd mikor információ morzsaként megkaptuk a borítót, magával ragadott a könyv. Hatalmas karácsony rajongó vagyok, december elsejétől már a ház/szobám minden szegletében felfedezhetsz egy-egy ünnepi díszt, khm, ahogy pedig halad a hónap egyre többet. Szokták mondani, hogy mindenkinek van egy olyan ismerőse, akinél már novemberben karácsonyi zenék szólnak, háát esetünkben én lennék az a barát. Hahah. Aztán végül kijött a könyvhöz tartozó fülszöveg, amit elemezgetve olvastam el, hogy vajon mi lesz majd a csavar, hiszen Laura könyveiről köztudott, hogy van bennük csavar. 

Adott három tök különböző lány, akik véletlenül pont egymás mögött állnak a december 23-ai őrültek házában, ami esetünkben az ünnep előtti pláza, amikor is a mozgólépcső, amin épp "utaznak" megáll egy új YouTube trend miatt, ami annyiból áll, hogy pár idióta rácsap a megállító gombra és levideózza mi történik. Egyrészt felháborító, másrészt, így fiatal fejjel, azért valljuk be egy kicsit menő is na.
 
Tehát úgy gondoltam, majd olvasás közben lesz egy kedvencem a három lány közül. Ezt tartottam is. Aha, az első részig még sima ügy volt. Elkönyveltem már az elején, hogy Anna lesz a favoritom és kész. Merthogy ő aranyos, hétköznapi, lehet vele azonosulni, és még a szerelmi élete is olyan kis katyvasz, amilyen anno az enyém volt. Imádtam Annát.
Kb ekkor tájt már jócskán spoilerezgettek a Laurás Facebook csoportban, szóval csak kapkodtam a fejem, hogy ki az a Kristóf? Patrik? Marci? De végül inkább legyintettem, amolyan "majd úgyis kiderül" mondattal, és amikor időm engedte haladtam a könyvvel. És milyen jól tettem!

Ugye mondtam, hogy úgy volt, Anna a kedvencem?! Hah, na igen. Ez Lucánál rögtön meg is dőlt. Luca egy szorgalmas, kedves, de kissé begubózott lány, akit (huh remélem nem nagy spoiler) nem vettek fel oda ahová szerette volna, lecsúszott róla a felvételin. Ekkor nagyot dobbant a szívem, és kicsit oldalra kellett tennem a könyvet. Úristen nem vagyok egyedüüüül!! {Ezt megtaláljátok egy korábbi bejegyzésemben, "Az élet változásai" címmel" /zárójel a zárójelben, ez milyen menő kis ön promó volt azért na/} Amikor végre kiörömködtem magam, vártam, hogy mi lesz a sorsa új kedvenc és kedves lánykámnak.

Aztán a felénél elkezdtem gondolkodni, hol is vannak azok az ígért összekötő szálak?! De arra sem kellett sokat várnom. Utána folyton a kis kapcsokat kerestem a sztorik között.

Majd jött Bogi. Csak olvastam és olvastam, és annyira kis naiv és irányítható lánynak tűnt, akin mindenki csak átgázol, hogy picit megnyugodtam, hiszen azért 3 kedvence csak nem lehet egy könyvből az embernek...De mint eddig is, most is rosszul mértem fel a szereplőt. Magamra ismertem benne. Régen én is naiv és manipulálható voltam. Mindent elvállaltam más helyett és végül majdnem bele is rokkantam. Erre a hasonlóságra csak akkor kezdtem el rájönni, mikor feltűnt a színen Kristóf, aki megtestesítette a szerelmem. Mármint a párommal is évekig kerülgettük egymást, mire végre mertünk lépni. Majd vissza pörgettem miket is olvastam Bogiról, és rájöttem, hogy lehetetlen köztük választani. Olyan különbözőek és érdekesek, hogy mindegyik lányban találtam magammal közös pontot, és a könyv végére, szinte lélekben már barátnőimnek is fogadtam őket.


Basszus, csak most nézem mennyit ömlengtem itt a könyvről meg minden. Ha egy rövid kis ismertetőre számítottál ki kell ábrándítsalak, amit szeretek, arról nem tudok röviden írni. Sorry. Végül egy saját képpel zárnám a kis eszme futtatásomat. Hát ennyi voltam mára. Bye.

- Ms. A.

Érezted már úgy?

Érezted már úgy, hogy fizikailag képtelen vagy elaludni? És csak nézted a lassan múló perceket? Mert a tömérdek aznapra szánt teendődből nem igazán sikerült véghez vinned a dolgokat? Max pár, ha sikerült, az is csak részben, vagy csak nagyjából. Úgy érezted a napod nem volt elég hasznos? Hogy alig csináltál valamit? Közben pedig mégis eltelt a nap? Elzúgott a füled mellett...A legszomorúbb, mikor nem tudod eldönteni, hogy saját hibádból, vagy önhibádon kívül lett ez a nap végeredménye. Mármint, el van mosogatva, haladtál a tanulással, de még sincs benned az az elégedettség érzés?
 Igen. Magamról beszéltem. Bocsi. De hatalmas pacsi, ha magadra ismertél közben. Hidd el, veled vagyok. De ha csak együtt érzel, mert cuki és empatikus vagy, akkor meg csak simán köszi. Elhiheted, hogy így ismeretlenül is tök sokat jelent. A tény, hogy nem vagyok egyedül. Tudom, tudom, van kis milliárd ember...de a soraimat mégiscsak TE olvasod. Köszönöm.

Szóval jelenleg kissé haszontalannak érzem magam. Korán kell kelnem holnap, de az alvás e pillanatban hawaii messzeségekbe emelkedik. Már-már talán mégis kezdem hallani a közeledő kis szellőjét...de áh...nincs olyan szerencsém...még messze jár.
Tehetetlennek, haszontalannak érzem magam, pedig fel tudnék sorolni legalább 15 dolgot, amit ma megcsináltam. Mégis ezzel szemben, ott a hosszú lista, melyet "teendők" címmel kitűztem magam elé, és amin pár elem talán már hónapok óta szerepel. Mert olyan lendülettel vettem célba, hogy kb még vissza dobott, egy amolyan "ezt még próbálgasd kislány" pofonnal az élet. Az a lendület nem volt elég hozzá, sőt inkább mondjuk úgy, hogy túl sokat vártam el magamtól egyszerre.
Talán most is ez a baj. Talán túlhajszolom magam, és mindent meg akarok oldani. Aztán ha csak a fele sikerül, hát persze, hogy szomorú leszek. Meglehet. Majd mikor mindezt, amit eddig olvastál, letisztáztam magamban, kiírtam magamból, lezártam a laptopom, olvastam egy fejezetet az aktuális könyvemből, franc tudja mennyit harcoltam a gondolataimmal, végre győzött az álom. Jó éjt.

- Ms. A.

Hangulatírás

Igen. Direkt írtam egybe. Amikor rossz kedvem van, írnom kell, mindegy mit, csak írnom. A baj csak az, hogy ezt mostanság elfelejtettem, elég rendesen, mert akármilyen badarságnak is hangzik, ez engem megnyugtat, jót tesz a lelkemnek. Ha van mellettem valaki, persze könnyen megy, de nem lehetnek mellettem mindig, és ez az utolsó mentsváram. Csak valahogy megfeledkeztem róla. Ezentúl igyekszem észben tartani, és talán kevesebb könny áztatná arcomat, mert valószínűleg nem erre gondolnak a reklámban, amikor a bőrünk hidratálásáról beszélnek… 

Ilyenkor nem tudok elaludni…hogyan is fogalmazzak, hogy érthető legyen…talán úgy, hogy nehéz a lelkem. Talán értitek. Ezt nem tudod kikapcsolni, ez nem ilyen. Valahogyan túl kell lendülni rajta, ami ha egy játékról lenne szó, igencsak a hard kategóriát súrolná. Na, nekem ilyen sokat jelent az írás. Nem verseket, azokból csak humorosat tudok, maximum pár barátnak tudok segíteni, hogy egy vers jobban átadja az érzelmeket, valahogy én magam nem igazán vagyok az a versíró típus, de talán nem is akkora baj az. Elkezdtem két könyvet is, amelyek tök aranyosan pihennek a laptopom tárhelyén, amíg egy szép napon új ihlettől vezérelten megkeresem őket, és rájuk zúdítom az ötleteim, betűk formájában. Leginkább novellát szokta’.. , sőt talán nem is lehet őket annak nevezni. Ha egy könyvben lennénk, most kötőjelben íródna az érzelmi instrukció, miszerint a főhős elharapja mondandóját, és végül szomorúan máshogy fejezi be azt. De ez én vagyok. Az én lelkem. Nem egy könyv. Bár sokan így gondolják, de ebbe most ne menjünk bele, arra majd még ráérünk. Tehát én úgy hívom őket, hogy szösszenet. Az én írásaim. A büszkeségeim. Ezek lehetnek frappánsan megírt élménybeszámolók, az érzéseim, eltitkolt gondolataim, egy hagyomány, vagy éppen bármi, amit kellő energiát ráfordítva, sajátomként írok meg, mert szeretném papírra, jelen esetben pedig képernyőre vetni. Most mivel, máris könnyebbnek érzem a lelkem, megkeresem a legpuhább párnám, és nyugovóra térek. Köszönöm, hogy elolvastad, jót tettél velem. Jó éjt.

- Ms. A.